Zsong a fejem, rivalgás ütött benne laktanyát. Egyáltalán nem csodálkozom már azon, hogy elkezdett folyni az orrom, fájni a fejem, és émelygek. A két hete tartó rendszertelen alvás és a kimerültség nagyon érdekes tudatállapotokat eredményez. Mintha állandósult volna valami másnaposság. Kicsit visszakanyarodok most az előző heti szombathoz, bámulom a monitort, körülöttem kisarjadnak a fák, előbukkan az akkori helyszín, és én hiába ülök mozdulatlan, itt minden őrületes gyorsasággal változik át. Csak a laptop maradt meg, hogy ezt dokumentálhassam.
Beborul a szoba, esti derengés tolakszik a falaim közt, ezt a sötét anyagot szívom be az orromon át, majd pirosat csorgat a torkomba, erdei gyümölcsös bokrokat növesztve a fogaimon. Adok magamnak fél óra hatásszünetet, majd bizseregni kezd a talpam. Ugrálni kezdek rajta, ezekkel a mozdulatokkal kívánom feltérképezni a módosulást. A fura motoszkálás lassan issza át magát a lábaimon, elérte a lábfejem mennyezetét, és rábámult a bokámra. Tudom, nagyravágyó ő, éppen úgy, mint én, ezért átengedem neki azt a két pár bokácskát.
A szervezetem mozgást generált, megindulok a sűrű emberek rengetegébe, csak én tudom, hogy itt vagyok, itt, ebben a lilás testben, a narancssárga lábakban, ők csak a domborzatot látják, de minden mozdulatom tudatos… mert tudom, hogy ott vagyok és mit teszek. Többnyire mosolygok, és behunyom a szemem. Táncolok egy órát… kettőt, vagy amennyi csak érkezik. Meg is feledkeztem a bokalakóról, aki időközben meleg fuvallattá alakult, és most a végtagjaim alján tekereg. Könnyed pára, mégis oly erős, mintha acélszerkezettel támasztott volna ki. Ha elengedtem volna magam, talán akkor is állva maradok, hisz odaadtam neki a szöveteket, és ő ragaszkodott a függőleges pozitúrához. Az ujjaimon át is az energia áramlott be, valami isteni nektár és ambrózia szippantó berendezéssé lett.
Repülni is tudtam ám, csak nem akartam megijeszteni a körülöttem lévőket. Könnyed és mosolygós manó, meg goblinka voltam, a végtelenségig békés és boldog, intenzív erővel, akit a haladás hajtott, a végtagok lengése, és egy egyszerű sétában is majdnem orgazmust szenvedett. Tágra nyitotta a szemeimet az áramlat, és eképpen görgetett maga előtt hosszú órákon át.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése