Oldalak

2013. július 24., szerda

Nyír

A víz színesen hullámzott, megvilágította a naplemente, míg én repkedtem felette és kék apró kapszulákat kapkodtam el, amelyeket le is nyeltem. Később mondták csak el, amikor felhívtam egy telefonszámot, mert kezdtem furcsán érezni magamat, hogy ha nem teszem azt, amit mondanak, a kapszula megöl, pedig eleinte olyan jó ötletnek tűnt az egész, természetesnek, egyértelműnek.

Akvarell helyett maradtam a biztonságosnak tűnő grafitnál, és a kócos nyírfámnál. Kis türelemjáték.


2013. július 3., szerda

6 éves kontroll és némi csoda

6 éves kontroll a klinikán. Miközben csöpögött a vérem az ampullácskákba, megtárgyaltuk a fültágítómat és az abban lévő katicabogarat. Bár sokan néznek furcsán, még a magamfajta antikrisztusnak kikiáltott egyének is kaphatnak virágocskás rajzot a vérvétel helyére épülő tapaszra.

Az igazi csoda mégis az volt, hogy minden jel szerint kezd helyreállni a szervezetem, mert több, mint fél éve gyógyszerek nélkül menstruálok, és nem jelentkeznek a klimax tünetei sem. Eddig hiába tettünk próbákat, gyógyszer nélkül a falat kapartam kínomban, és nagyon rosszul éreztem magam, most pedig semmi jele a régi rosszulléteknek. Bár a hormoneredmények még váratnak magukra, de a doktornő szerint kezdek visszaállni normálisba, sőt (!) akár teherbe is eshetek. (Mindezt azért is leírom, hogyha valakit idevetne az internet hasonló problémával, találjon végre egy olyan verziót is, amit eddig én sem találtam.)

Nem tudom, miért nem volt képes eddig senki előhozakodni ezzel a lehetőséggel... magándoki 10 rongyokért diagnosztizálta a teljes meddőséget és a semmit, az endokrinológus osztályvezetőnő előttem térdelve síráshoz közeli hangon vigasztalt, hogy találok majd olyan fiút, aki így is elfogad, nem a gyerek az első, hanem az, hogy élek. Fel sem merült annak a lehetősége, hogy a szervezetem helyreállhat, egyértelműnek tűnt, hogy még hosszú évtizedekig kell szednem olyan gyógyszert, amely már 3 év után fokozottan rákkeltő a hormonok miatt. Az internet sem nyújtott semmiféle vigaszt, klimaxoló nők elkeseredett fórumain rágtam keresztül magam keresve valami olyan kiutat, amiről leírták, hogy nem létezik. Le akartunk fagyasztatni petesejtet. Csontritkulás, d-vitamin, piszkálják a pajzsmirigyem, amivel nincs is probléma. Mesterséges beültetéseken filozofálás. És akkor hozzád vágják, hogy tök normális dolog, ha helyreáll ilyenkor a szervezet, mert fiatal még. Köszi.

Nem bírtam értelmes arckifejezést összehozni, belül örültem nagyon, csak mégsem jutott be hirtelen a koponyámba minden.

5-6 évre volt szükségem és több évnyi gyógyszerezésre, hogy a kemoterápia után helyreálljon ez úgy-ahogy az eredetibe. Afféle ülsz a virágos mezőn érzés, amit régen kopaszra taroltak, nézed a napfelkeltét és azt üvöltöd: baszódjatok meg, ÉLEK. Sárga és meleg-narancs árnyalatokat ver vissza az arcodra a nap, vigyorogsz, a lelked szétömlik a mellkasodba. Sosem unatkozom.