Pasztell-orgazmus

Egy kicsi darabka Katácska, némi Mucha átfedéssel. Régebben untig hallgattam, hogy ha sok színt vagy formát pakolok rá a rajzaimra, az giccsé nemesedik, így a rengeteg vád után minimumnak éreztem, hogy megmutatom, milyen az, ha szándékosan hajlik át a dolog valami tündérmesébe. Eleinte féltem, hogy nagyon kiválik majd az eddigi képek közül, de aztán sikerült annyit és olyan módon torzítani rajta, hogy beállhasson a sorba. Kata szemekből és karokból áll, és a bőrének színe egészen felmászott a lap tetejére is. Megint azzal indultak a dolgok, hogy a merev vázlatok kitöltését megunva összekentem festékkel az ujjaimat, aztán azzal a látszólag kész felületeket is. Volt egy hónap, amíg bedöglött a kép, ilyesfajta módon kellett frissítenem.

Ezzel a szétkenődéssel robbantak fel a darabok, és töltötték ki végleg az A2-es lap széleit válva homogén egésszé. A fenti széleken kúszó levekes indák színeiről a társasjátékok sarkai jutottak az eszembe, szinte hangosan veszekednek egymással a köztük lévő pasztell-tengeren átüvöltözve. Szőlőfürt-kar-kompozíció, meg unikornis-tövisek, némi arany-ezüst körömlakkal.

A karján lévő spenótzöld sávból kiinduló és egyre finomodó árnyalatokat imádtam, a halovány mentazöldbe szerelmes lettem, a szemek rajzolása közben pedig megkedveltem a barna és szürke árnyalatú szivárványhártyákat, a középen lévő 3 szemecske triumvirátusát.

Töredékek Barnától

"A képzőművésznek naponta meg kell erősíteni magát, lelki traumában él, piszkálgatja az anyagot, nem tudja, hogy hova jusson el, sőt, ha tudja, hogy hova akar eljutni, akkor talán máshova kellene. A zenész kijön az akadémiáról és zenész. Aki képzőművészetet tanul, azoknak legalább a fele nem lesz képzőművész. A tanítványaim közül jó pár ember a szó szoros értelmében mellékpályára került, nem alkotó, s bizonyos vagyok abban, hogy például a mérnök végzettségűek nagyobb százalékban maradnak mérnökök. Megfoghatatlan, kezelhetetlen, bizonytalan ez a művészlét. Tipikusan szerencsétlen pálya. A legjobb példa Van Gogh. Életében egyetlenegy képet sem adott el. Most a képei a legdrágábbak közé tartoznak." (Péli Barna - szobrász, KREA Környezettervező Iskola tanára)

Arra jutottam, hogy semmi közöm a képzőművészethez, és semmi értelmeset nem vagyok képes csinálni. Most pedig, miután ezt leírtam, boldogan nekiállok megalkotni a következő rajzomat mindenfajta elvárás és kötelezettség nélkül. A szabadon végzett tevékenységek halála az, ha meg akarjuk feleltetni őket másoknak.

Péli 2010-2001:

Forrás: http://www.dovin.hu/peli-barna/1441-peli-barna-2010-2001.html