Oldalak

2012. július 21., szombat

Testérzékelés

Túl egyenesen és mereven haladt lefelé a forma, de aztán csak megtörtem. Az epicentrumba beleszilárdultak az árvácskák szirmain megkeményedett bársony-szőröcskék, olyasfélék, mint amelyek a nyakacskából kiálló pilleszárnyak felületein is hajlonganak. Szemtelenül összefogdoshatom, hisz az a pillangó már úgysem fog elszállni sehová. Viszont az árvácskáimat, amelyeket hónapokkal ezelőtt még Szabival szedegettünk a sötétben, kihalt parkokban, senki sem érintheti, mert az általa javasolt fólia feküdt végig az egészen. A többezerforintos, narancsos árnyalatú rotring vonalzómmal tuszkoltam kifelé a maradék lélek-levegő-buborékocskákat a fólia alól, még a fejem is belefájdult.

A laminált hátteret még össze kell illesztenem a rajzolt felülettel, és befejezni azt a magában kuporgó Krishna-hívőt. Tegnap este képtelen voltam elaludni a fülembe dugott hatalmas, foszforeszkáló spirál-tágítótól, mert a lepedő egyenesen a szemembe verte vissza a fényét. Hiába mondtam volna neki bármit is, így az asztalra száműztem. Ő is fel volt még töltődve, ahogyan én is az esti majd' egy órás sétától.

Ma reggel is sétáltunk, de már a szikrázó napsütésben, így megtaláltam azokat a szilvafákat is, amelyeket előző este a sötétség eltakart előlem. Röviden ezek ötlöttek fel bennem.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése