Oldalak

2011. augusztus 24., szerda

A zavarodott izé

Belülről fogok meggyulladni. Mászik a torkomban felfelé, a nyelőcsövem izzik lassan, minden mocskos és ragadós. Egy macskagyökér, két macskagyökér, minden pici gyökér talál bennem helyet, befurakszik és táplálékot keres, és mint a kukac, vagy a szú a fában, kotorja ki azt a maradékot, amely útját állja, hogy azt helyettesítve ő odaférhessen. Csúnya a gondolat, porzik a járat, amelyet csinált, inogni kezd a szervezetem, mert átszellőzöm, átlibben bennem a szél és a kétely.

Talán kiáltanék, de a hang megakad, mert nem tudom, kihez szólhatnék. Így visszhangként él bennem tovább az egész, rázkódnak a csontjaim, mind beleremeg és kiabálja tovább az információt, morze jelekként koppannak, hallom magamban mindenütt, kipp-kopp, ott vannak! Túl lassan hat ez a gyökérke, és képtelen minden dimenziót az uralma alá hajtani. Rég voltam ennyire tanácstalan, és lassan ért be az egész, aljas volt és nem tehettem ellene semmit sem.

A düh elhalványult, egy kis szomorúság masírozott át, rángatva grimaszba az arc megannyi zeg-zugát, hogy az a kicsi sós csepp alakzat kanyargós utat megtéve hulljon alá, furcsa egzotikumokat növesztve a szőnyegen, bebújva a már ott fekvő hajszálaim közé, hisz ők is szomorúak. Talán az a kis könnycsepp megoldja rajtuk a vörös festéket, kiszabadítja azokat a hajszálba szorult nagy molekulákat, és ezáltal vérré változnak. Le kellene beszélnem a szőnyegemet arról, hogy vérezzen.

Majd értesítem a jegeskávét a gyomrocskámban, hogy ölelje át a nyugtatókat kedvesen, így nem lesznek azok oly kétségbeesettek, kellemesen olvad össze az a zöld a krémes világosbarnával. Majd holnap talán minden másképp lesz, mert addigra a mesterségesen adagolt ösztrogén tablettáim megcsókolnak, és vérzést produkálnak egy könnyed mellékhatásként, ha már a nem létező petesejtjeim egyszerűen búcsút intettek, ááh, én nem menszeszelek, nem olyan fajta vagyok és amúgy is kinőttem belőle.

Biztosan ez a bajom. Csak tudnám, miért úszik az agyam a medencémben? A hullámzás zavarja a gondolatképződést. Olyan gyengén lötyög a csuklómon a kézfejem. Ilyen kis zavarodott izéként létezem.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése