Oldalak

2011. augusztus 19., péntek

Get stoned

Kifejezetten haragszom magamra, ha a hozzáállásom olyan léha, hogy hetekig nem kerül ki semmi alkotás a kezeim közül, és csak tombol bennem valami ősrégi fáradalom, ami nem csitul egy esti alvással sem, csak legyűrhetetlenül szaval bennem, és párbeszédet kezd a lelkiismeretemmel, ami nem hagy nekem nyugtot. Ilyenkor meglehetősen aljas egy jószág a bennem magjaiban szunnyadó művészet, mert jelt ad ottlétéről, ám nem szándékozik manifesztálódni, hisz ahhoz túl fáradt vagyok (csak tudnám mitől?) és a leendő körvonalak csak az én bensőmet marják, és feszítenek, tágulnak addig, míg elő nem törhetnek.

Érzem, ahogyan süppedek egy kényelmesen langyos iszapos közegben, olyan vagyok, mint egy darab kő, kellemesen lecsiszolódott a vándorlások alkalmával, és most nem mozdul semerre sem, csak fekszik, és gyűjti magára az algaréteget. Hiába nyúlsz be alá, csak tétován mozdul egy keveset, megcsiklandozza a hasikáját, ezzel az én hasamat is, az örvény megkavarja a köldökpiercinget, majd a homokszemek is odakapaszkodnak. Nem mozdulok, de rángatom magamat kitartóan, hátha felemelhetem saját lényemet is, egy kis levegőhöz jutva.

Pedig annyi az ötlet! Hujhuj. Úgy érzem kövecském lassan görögni kezd a vászon felé, és kiterül 60 cm x 80 cm felületen, és mint egy nyomda, keni oda a molekuláit, azokat a feszítő, benne növekvő vonalakat. Ha elég erősen szorítom oda, talán kilép ez a kőhúsból, hogy beteljesedjen. Tehát ezzel most meg is kezdem az összeolvadást. A körülöttem mocorgó víz alapú közegből lesz a leves!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése