Fekszem az agyunkon meztelenul, ovatosan teritgeti ram a ruhaimat, olyan nagyon jopofan, mintha rajtam volnanak, de megsem, mert egyetlen vegtagom es mokasos testreszem sem helyezkedik el a szovet ovalisain es elipszisein belul. Modszeresen terulnek el rajtam a ruhacskaim, mintha valoban fel szerettem volna oltozni, tokeletes sorrendben lapulnak egymason.
Retegeket kepeznek… kulonallo retegekkent csuszkalnak, es mozdulnak el rajtam ide-oda. Mikro-golyobis vagyok, piciny foldecske, litoszferaval, asztenoszferaval, belso maggal, minden fontos elemmel es eszkozzel megaldva. A szoveteken keresztul barmikor attorhetek… valosagos szupervulkant rejthetek el igy masok tekintete elol… de vajon bloffolok-e?
Ferfiallatom ram ul, es megmassziroz…. ez jot tesz a lemeztektonikamnak. Talan ennek hatasara meg fel is kelek… ha ki nem is torok, de halado mozgasra birom szerkezetem, szervezetem. Elmegyunk setalgatni, be a varosba. Es jo lesz ez nekunk. Nem olyasforman, mint ahogyan azt terveztem es amin izgultam, hanem masforman, de igy is meghatarozoan jonak minositem. Sot. Meg jobbnak. Beultunk a Kuplungba es iszogattunk… az utca hangos sivataga zavaroan mordult korottunk es vedelmet kerestunk a homokszemek ellen… a pimasz, neked utkozo, figyelmetlen homokszemekkel szemben.
A hatamat erte a meleg, mikozben kapaszkodtam a szivoszalamba. Szivo-tektonika, szivo-szajszerv csatlakozik hozzam. Beszelgettunk. Sok mindenrol. A szivo-szajszerv csacsogott talan kevesebbet. Kigordult egy konnycsepp, ketto. Nem a mi univerzumunk miatt. Mas bantott, de o abban is tudott segiteni nekem. Jol esett, ahogy osszeforgattuk, gereblyeztuk a gondolatainkat. Vannak folyamatok, amelyeket latok, es el kell fogadnom. Mindig is lesznek, akik majd eltavolodnak tolem. De amig rendelkezem egy hozzam hasonlo, engem kezelni tudo mikro-golyobissal, nincs baj. Nincsen baj.
Szeretem ot.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése