Túl a társadalomtudományi ismeretek vizsgán, bár voltak olyannyira lélekbemászóan lélekepidermiszeket felszakító kérdések, hogy keményen megküzdöttem minden egyes lapra vetett szavamért. Tehát most izgulunk ám pimasz módon, mert a szükség is úgy kívánja. Nem kívánok ez esetben UV-t látogatni.
A meglehetősen érdekes vizsga után csibeburgert gyömöszöltem magamba, de ettől sem kaptam több lehetőséget, vagy megoldást, ellenben legalább társas interakciókban füstölöghettünk minden egyeben.
Hozzáfűzném, hogy a jegyzeteim hathatósabb tanulása érdekében rajtuk elvégzett tollas megnyilvánulásaim következtében sikerült összekennem az íróasztalom is, így az most egy mumifikálódásra kész banánhéj mellett jelenleg úgy fest, mintha érzéketlen módon egy borotvával végigdaráltam volna a tetejét, és tintát vérezne. De legalább a banán együttérző, igaz, hogy már csak napok kérdése és kidobom.
Voltunk egyet az én pöpp Szerelmemmel sétálgatni az éjszakában, mert napközben miért is tennénk hasonlót? Megmásztunk egy sárral borított dombszerkezetet, ami kétes állagával inkább egy mélyhűtőből kivett sztracsatella-fagylalthoz volt hasonlatos, már csak a banánom hiányzott volna a tetejéről, és alkothattunk volna stabilan bomló szerves koktélt. A ropogó hó alatt már csak a jég ropogott kellemesebben… Az lebegett a fejemben lemászás közben, hogy ha elvágódom, egyrészről csúnyán összepiszkolom a ruhatáram legvilágosabbkékesárnyalatú farmerét, másrészről arccal a földbe vágódva, és a lágy mocsokba süppedve biztosan belehumifikálódtam volna úgy, hogy már kémiailag sem lehetett volna a jó édes anyaföld öleléséből kiszedni.
Hazafelé hiába keresgéltem a földön, sehol sem találtam a karácsony-tájban elhagyott fültágítós csigámat. Pedig még adtam neki egy esélyt, hogy az olvadás bekövetkeztével újra egymásra találhatunk a múlt ösvényein, node ez rövid kapcsolatnak bizonyult. Ráadásul ajándékba kaptam… ejj. Konklúzió: vennem kell süthető gyurmát, mert nem bírok magammal, és gyúrok magamnak új egyedeket. Már látok magam előtt egy komplett új generációt.
Amúgy a földön lévő elszáradt gyomnövények csillagokként terültek szét mindenütt… a magasfeszültségű vezetéken pedig egy szivárványos hajdani sárkánycafat-maradvány lebegett, hihetetlen… de éppen ezért este sétálni öröm…!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése