Kissé úgy érzem most, hogy szétpotyogok, mint egy esőfelhő, csak fogalmam sincs, hogy hova is és mit fogok permetezni. Elméletileg védekezésképp semlegesítve és ivartalanítva vagyok, úgyhogy nagy probléma nem lehet. Jelenleg fekszem a földön, és várom, hogy megtermékenyítsen a nap, rámszárítva a sarat, humuszt és mindenféle letépett növényi részecskét.
Holnap alkalmassági a Corvinus Tájépítészeti tanszékén. Ha már odalebegek, nekifutamodok valamiféle teljesítménynek is, hogy elmeséljem mindenek felett álló orientációm és elkötelezettségem a szakma iránt. A kert egy mikrokozmosz, alázattal tartozunk a természettel szemben, feladatunk a környezethez való alkalmazkodás, és a sérült közeg gyógyítása. Aztán lehet, hogy faggatózni kezdenek az allelopátia rejtelmeiről vagy a növények biológiai diverzitásáról, és betöröm a koponyám a földhöz csapódás pillanatában.
Igen, tartok a Monge-rendszertől, mert nincs sok gyakorlatom. Nekünk nem tanítottak axonometrikus ábrázolást rajzórán. De ez senkit sem érdekel, úgyhogy a hiány bepótlására törekszem csendben, halkan.
Egyszóval, fekszem a földön, nedves a fejem, nedves a gatyám, és nem érnek másféle impulzusok, hiába várnám.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése