Kígyótetoválás mulcsban

Kundalini álmomban meglátogatott. Az oldalamon egy hatalmas méretű kígyót ábrázoló tetoválás volt, a tökéletességig kidolgozott pikkelyekkel, fekete-fehérben. Az állatnak mindkét vége fejben végződött, és egyszerűen csodálatosan festett. Teljesen megnyugtatott, és azt éreztette velem az oldalamba suttogva, hogy immáron teljes vagyok, és bármire képes, minden hiányosságomat kitöltötte, és megerősített. Napközben jutott csak ismételten eszembe az álom, szinte fájó volt már a hiánya, annyira magamévá tettem, de még a nappali világosságban is élénken magam előtt láttam az egész képet teljes kidolgozottságában, mintha valaki másnak az oldalán lévő tetoválást nézném.

Az egyetem kezdete nem váltott ki belőlem túlzott lelkesedést, de a tegnapi kertészkedés annál inkább. Földet lapátoltam, majd azt a rézsűre hordtuk fel, kosárfonásszerű technikával kötve meg az egész domboldalt, hogy ne másszon le róla majd az olyan egyszerűen. Az egész délutánt kint töltöttük, és legalább 40 új növényke került a friss földbe. Már besötétedett, amikor a zsákokba markolva a mulcsot szórtuk nevetve az éjszakába, és a vörös darabok zizegtek mindenütt a levegőben, csak a szálkákat hagyva maguk után a tenyeremben, de azt sem bántam. Az egyetem sterilitása és tankönyvei után jó volt végre azokhoz hozzáérni a valóságban, amiket csak képeken láttam. Még a kezemre hulló vastag földigiliszta is szép élményként maradt meg.

Néha eszembe jutnak random időpontokban a kis palánták, elképzelem, amint épp a gyökereiket növesztgetik, és izgulok értük. Nagyon boldog vagyok, hogy a keddi napomat ilyen csodálatos és értékes emberekkel tölthettem, mert az utóbbi időben egyre inkább kerülgetett a hányinger mindenkitől. Ez most kicsit visszahozott, és segített abban, hogy magamra, és arra koncentráljak, ami igazán fontos, és számít.