32 ép szélű, áttetsző levelecske fúrta át magát az aranysárga plafonom termőtalaján. Valami ehhez hasonló bennem is kihajtott, csak fogalmam sincs, hogy mihez kezdhetnénk vele. Legalább annyira díszít belül, mint amennyire fonódik egyre mélyebbre minden tagomba és ezzel sziszegve rémisztget. A tejfehér levelecskéin még kevésbé látok át, nem is tudom, hogy mennyire tekinthetem őket sajátoménak.
Így most már nem csak a csupasz körte fürdik villanyban ott fent, hanem leveleivel is díszít negyedmagával. Az íróasztal mizériát sem gondolom annyira lehetetlen témakörnek, egészen jól meg is egyeztem egy sötétbarnással, tehát nem venné tolakodásnak, ha rápakolhatnám végre a magam darabjait fedlapjára.
Lunar tegnap nagyon lökött volt, kifeszítette magát minden ízében, még a kopoltyúi is egészen kör alakúvá váltak fekete margóval, és tökéletesen összehangolódott velem, mert én is nekimentem volna fejjel a falaknak, szétharapdálva a tapétát, és szétcsapkodtam volna az egészet strandpapuccsal. Mocskos mód zabál a szerelem és a dendrológia kettőse.
Hajnali 3. A zuhanyzás megint kihívás lesz, hogy ne fogyatékosként bámuljam mozdulatlanul a csempét, hanem némi mozgásra is bírjam magam. Ezt így előre érzem. Szanaszéjjel potyogok a vízcseppekkel, és nekivágódom a vertikális felületeknek.
Ő volna az én kis holdsugaram, Lunarom.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése