Teljes mértékben olyan érzés, mintha kétoldalról lassan kúszna be kezeivel a halántékomba, és finoman simogatva, kapirgálva jelezne a koponyámon. Eltompulok, és egy fekvő háromszög-szerű alakzat ereszkedik a szemeim elé, ezen keresztül módosul a térlátásom, minden, ami kívül esik a háromszög vonalain, elmosódik és lényegtelenné válik. Egy fekvő háromszögön keresztül látok, annak csúcsa határozza meg figyelmem tárgyát. A patakocskát, amely előttem folydogál, a növényeket a partján. Szemellenzőm sokkal koncentráltabb figyelmet szolgáltat így nekem.
A finoman sötétlő beton teteje hullámozni kezd alattam, mintha a patak feljebb mászott volna, és a vízfelszínén ülve nevetgélnék. Érzem, ahogy mocorog, de érdekes módon én egy helyben maradok. Egyszerre visz magával oldalirányban jobbra, és maradok mégis ugyanott. Továbbra is nevetgélek. A világ egyszeriben olyan mulatságossá vált a késő esti levegőben. A mellettünk elrobogó hév világító ablakai magasodnak felettünk, az arcok az üveghez olvadva hév-testűekké válnak. Százlábú zöld hernyó helyett százarcú teremtmény robog a síneken Ráckeve irányába.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése