Oldalak

2012. március 16., péntek

Aszexuális hegyomlás

Hegyeket rajzoltam, mert elszigeteltek mindentől. Szürkére szerettem volna őket festeni, de helyette rózsaszínes-lilás burkot illesztettem rájuk, hisz az égbolt nagyon távoli, más tulajdona, viszont a hegyek még hozzám tartoznak, én meg színes vagyok, így öröklik ők is sajátos kifejeződéseimet. Azok a tökéletlen, eróziók miatt kiáltozó felületek az én kezeim alatt puha spirálokká és békés pikkelyekké alakultak. Fogalmam sincs, hogy lehetséges-e a rajtuk való átkelés, mert félek, hogy lábam becsúszik a pikkelyek közé. Szereztem egy meseszép, gyöngyházfényű körömlakkot, és az így tündöklő apró körmök nem buknak a sziklák alá, talán majd a segítségükkel felülemelkedhetek ezeken a lagymatag hegyoldalakon, és nem hullok vissza a völgyek ölébe.

Akadnak motívumok, amelyekhez egyre jobban vonzódom, és szinte mindenhol meg is jelenítem őket. Ide sorolhatóak egyértelműen a tobzódó ujjaim, amelyek minden lehetséges helyen felbukkannak, vagy a mostanában használt orchidealeveleim. Az asztalon álló orchideám is éppen most hoz egy újabb levelet. Az én leveleim a nyakakból törnek elő, gallérként körvonalazva és támasztva a fejet, a lélek otthonát. Az élet nem néz hátra, úgy a rajzomon felbukkanó leányzó sem. A kapcsolatot a felette álló férfiúval az ujjaikon át hozzák létre, de ez a fajta kommunikáció jelenleg életképtelen, mivel egyrészről nem kölcsönös (nagyobb az energiabefektetés a lány részéről), másrészről kiböki a lány szemét, teljesen elvakítja. Egy valóságos aszexuális örökkévalóság keserédes víziója nyílik ezen a tájon, szürke fellegeket vonva maga fölé, így tiltakozik a természet az életképtelenségük ellen.

A lány orchidealevelein támaszkodó fagylalt állagú, spermaszerűen alul szétfolyó krém kínos és megalázó. A földre nyomott legalsó pedig csigaként terül el a rombuszmintába mászva.

Nem akartam ennyire őszinte rajzot, de így sikerült. Mindig feszülök rajzolás közben a megannyi elvárástól, és az állandó elégedetlenkedésemtől, de most végre az ég festése közben megnyugodtam, lecsitult lelkem, és végre igazán és őszintén tudtam gyönyörködni abban, amit létrehoztam.
Azt hiszem, jól vagyok, csak állandó ösztönzésre szorulok.

Pillanatképek/állapotok:

1 megjegyzés:

  1. Hűűű, nem csak szép lett az oldalad, de vonzó az aszexuális hegyomlás is, amely valójában mindent elsöprő ellenkép, ölelés és építkezés...
    A tudattalan láthatása,- mélylényeg, ezért ismerősség, közeliség érzését kelti... A növények érzelmeink, de az érzelmek nem vakok, tapasztalataink energiatartalma, miért is ne lehetne rendkívüli, egzotikus, Cattleya hybride képzet...

    VálaszTörlés