Még egy nap és vége. Már alig vannak kint levelek a fákon, és ezt az űrt is csak az energiaitalszag tölti ki. Elcsípek néhány mondatot a katasztrófavédelmi szirénák morgatásáról, meg a grundokról, miközben neonsárga kijelölőbe fulladnak az utcák. Megölöm az összes közterületet. Azután ők ölnek meg engem.
Klimt életéről néztem filmet, és egészen megszerettem a karakterét. A róla olvasott információk alapján valahogy ilyennek képzeltem, mint ember, de kevésbé nőcsábásznak. A szanaszéjjel repkedő skiccek voltak előttem, amelyekre a macskái vizelnek. "Olyan sikere van, amely jelen pillanatban leginkább a kudarchoz hasonlít." Hasonlóképpen szoktam ezeket megélni. Kudarcnak látom azt is, ami a közelében nincs annak, utána pedig közönyösen reagálok már a jó hírre, de azt már nem ünneplem meg különösebben, mert addigra kifárasztottam saját magamat is a rossz gondolatok által szervezett kis futóversenyemen. Ha nem sikerül legyőznöm őket, akkor az összes értékemet ennek a kudarcnak feleltetem meg, és egy utolsó földönfutó senkiként veszek el. Mint az a csiga, amit hazafelé láttunk, és a házfalra mászott felfelé. Másképpen kellene az égbe jutnunk.
Szinte hangosan feljajdultam, amikor megláttam a háttérben Franz Xaver Messerschmidt karakterfejeiből egyet. A szobrász a mendemondák szerint az 1770-es évektől kezdve pszichotikusnak minősül, paranoid skizofrén és innentől kezdve gyártja a későbbiekben "karakterfejek" cím alatt futó grimaszoló portrékat."Az eredetileg száz darabosra tervezett, az emberi típusokat bemutató sorozatból halála után hatvankilencet találtak meg műhelyében. (...) A kutatás a kortársak leírásai alapján feltételezi, hogy ~ portréi valójában önarcképek, s a művész a grimaszoló arckifejezéseknek mágikus erőt tulajdonított. A test és a lélek reakciói közötti összefüggéseket valló nézeteknek megfelelően úgy gondolta, hogy ezek segítségével tudja majd távol tartani az őt üldöző szellemeket, így például a rá irigykedő „arány szellemét”. " (http://artportal.hu/lexikon/klasszikusok/messerschmidt--franz-xaver)
A Belvedereben sétálva láttam először a szobrait, ahol kör alakban voltak elhelyezve egy kör alaprajzú szobában. Keringtél velük szemmagasságban, váltakoztak a torz fintorok. Először az ember megszeppen, ledöbben, azt hiszi, valami nagyon új, kortárs és szándékosan érthetetlen. Aztán ránéz a dátumra, még zavartabbá válik a helyzet, mert rájön, hogy ez őszinte, régi és nem valami modern szenzációhajhász polgárpukkasztás. Idegen és ijesztő, de minél tovább nézi, annál ismerősebbek, és közelebbiek. Mint amikor ráfókuszálsz valamilyen tárgyra. Eszedbe jut hirtelen egy emlék, egy érzés, ránézel egy grimaszra, és összekapcsolod a saját grimaszoddal, mert valamikor vágtál már te is hasonló képet, vagy gondolatban, vagy fizikailag is. Azért olyan csúnyák ezek a karakterfejek, mert túlságosan emberiek, és az emberek is pont ilyen rondák, amikor megfeledkeznek magukról.
 |
| Forrás: http://images3.cinema.de/imedia/2682/1902682,MqveFMRzikFV7Hc_8n63Uc1ipmVb1vLp9msrFhS3XaEtcAt +Fsvlg6ONLfyZMTzjSXWrTFvr7eQHr2OVvq3ulg==.jpg |
 |
| Franz Xaver Messerschmidt: A csőrös Forrás: http://www.delarte.com/Beak2P6018588.jpg |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése