Veszélyes visszarendeződés. A Corvintetőnek adott ultimátum képen törölt minket Katával, és végre elrugaszkodtam a ragacsos padlótól, amit időközben feltöröltek, sikerült úgy csapkodni azt a jóbarát korlátot, hogy már megint nem éreztem a jelenlétét, és a föld helyett amúgy is az égen táncoltunk már, legalábbis amikor kinyitottam a szemeimet, csak egy talpnyom meredt a képembe a plafonról. Egy igazán vad segg rángatózott előttünk valamiféle lány részeként.
Béke, öröm és boldogság volt elfeledkezni mindenről, beleolvadni egy semleges masszába. Aztán tévedésből a raktárba mentem be a kijárat helyett, és egy "szia Barbi" köszöntésre tántorogtam csak ki onnan elcsodálkozva a nevem hallatán, mint egy szófogadatlan gyerek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése