Újabb üreges organizmus, autotróf nyúlványokkal.
“Jesus living dead”
A belsőségeim valószínűleg hasnlóképp örvénylenek némi perisztaltikus segítséggel. Felsejlett előttem egy vízió gigászi méretűre nőtt beleimről, amelyek rózsaszínűen és vörösen kavarogva ölelik körül a miniatűr testem. Magamba foglalva ezáltal saját magam. Felnézek, és belsőségeim plafonján kék az ég, keretbe foglal. Pici vagyok. Piciny beleim Jézus (címből kifolyólag) gigászi beleiben kavarognak, ugyanazon elv szerint működve. Hogyan lehetséges ilyen kéklő eget varázsolni egy hasüregbe?
A festmény hatalmas méretei is lenyűgöztek. Valóban meglehetősen sokáig ácsorogtam előtte… Minden bizonnyal ennek tudható be, hogy megtalált egy szakállas, öregedő figura, aki művészettörténésznek állította be magát, és megkért arra, hogy álljak vissza úgy, ahogy az előbb nézegettem a festményt. Állítása szerint olyan remek mód passzoltam színeimmel (türkíz nadrág, királykék felső, vörös haj) ebbe a gigászi méretű illúzióba, hogy azt szívesen megörökítenék. Visszaálltam, a hátam mögül pedig vaku villant, többször is.
Az Appropriation art annyit tesz, mint a kisajátítás művészete. Múltbéli, korabeli stílus, képek, tárgyak utánzása, és sajátként kezelése. Glenn Brown valóban megkérdőjelezi az eredetiség szentségét… Node a XXI. században is fel kell mutatnunk valami újat. Ha mást nem, a régi átkonvertált módosulatát.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése