Eléggé morcos voltam a reggel, mert álmaimban a geodézia tanárral hadakoztam és vizsgáztam, aztán sértődötten menekültem. Az udvaron elcsípett, és a fejemhez vágta, hogy egy általam kevésbé kedvelt rokonom aggódva itt várt rám, és amúgy se mehetek csak így el, milyen ember vagyok én... Erre kissé baljóslatúan célozgattam arra, hogy ez alapján nem ítélhet meg engem, ha pedig erre az álszent kíváncsiskodásra azt hiszi, hogy törődés rejlik mögötte, nagyot téved. Ha mindenáron bele akarja ütni az orrát, szívesen elmesélem, de azért úgy nagy vonalakban legyen azzal tisztában, hogy ha a tárgyból meg is tudott buktatni, ezen a téren mindenképpen nekem lesz igazam, mert most ő tévedt olyan területre, ahol gyatrának bizonyult tudása.
Geodézia eredmények egyenlőre nincsenek, de egy ilyen álom után nem sok reményt fűzök hozzá... Viszont az érthetőség kedvéért tisztázom, hogy mindig is az a fajta ember voltam, aki iszonyatosan tudta magát szégyellni a tudatlanságáért, és Feldmárt idézve, a szégyen pokoli fenyítőeszköz, tehát már csak a saját lelki békém érdekében is tanulok, mert akárki akárhogy is gondolja manapság az ilyen szellemi értékek nélküli dimenziókban, én úgy vélem, nagyon 'ciki' dolog butának lenni, és megengedni magadnak az üresfejűséget.
Témától eltérve, tegnap este nagyon komikus volt biciklivel a keskeny földúton egy traktor után vánszorogni, mert nem lehetett megelőzni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése