Pasztell-orgazmus

Egy kicsi darabka Katácska, némi Mucha átfedéssel. Régebben untig hallgattam, hogy ha sok színt vagy formát pakolok rá a rajzaimra, az giccsé nemesedik, így a rengeteg vád után minimumnak éreztem, hogy megmutatom, milyen az, ha szándékosan hajlik át a dolog valami tündérmesébe. Eleinte féltem, hogy nagyon kiválik majd az eddigi képek közül, de aztán sikerült annyit és olyan módon torzítani rajta, hogy beállhasson a sorba. Kata szemekből és karokból áll, és a bőrének színe egészen felmászott a lap tetejére is. Megint azzal indultak a dolgok, hogy a merev vázlatok kitöltését megunva összekentem festékkel az ujjaimat, aztán azzal a látszólag kész felületeket is. Volt egy hónap, amíg bedöglött a kép, ilyesfajta módon kellett frissítenem.

Ezzel a szétkenődéssel robbantak fel a darabok, és töltötték ki végleg az A2-es lap széleit válva homogén egésszé. A fenti széleken kúszó levekes indák színeiről a társasjátékok sarkai jutottak az eszembe, szinte hangosan veszekednek egymással a köztük lévő pasztell-tengeren átüvöltözve. Szőlőfürt-kar-kompozíció, meg unikornis-tövisek, némi arany-ezüst körömlakkal.

A karján lévő spenótzöld sávból kiinduló és egyre finomodó árnyalatokat imádtam, a halovány mentazöldbe szerelmes lettem, a szemek rajzolása közben pedig megkedveltem a barna és szürke árnyalatú szivárványhártyákat, a középen lévő 3 szemecske triumvirátusát.

Meggyes teás orgazmus meg rajzolás

Ez egy semmihez sem hasonlítható boldogság, mintha belülről csiklandozná valaki a mellkasomat, és az ujjaival dobolgatna finoman ott bent, végigfut rajtam. Hiába kezdek újra lebetegedni, és vagyok már az lassan konstans 3 hete, ilyenkor minden eltörpül, kettesben maradok a rajzommal, amely kifejez mindent, ami belőlem jön és mélyről, így saját magammal beszélgetek. A rajzon keresztül érek a saját mellkasom belsejébe, én vagyok egyszerre kint és kopogok ott belül is, és satírozom apró vonalacskákkal egyre színesebbé azokat a csontokat. Szétmállik bennem a pasztell, kiröhögöm a csontjaimat és magamat is, mert komolytalanná vált az egész.

A rózsaszín tapétámra hajtom a fejem, minden apró rögöt, és kiálló részecskét érzek, ezekre a faforgácsokra fekve bámulom a felettem elvonuló felhőket. Aztán megeszem az orrcseppemet. Olvassa el kérem a mellékelt betegtájékoztatót, mert már megint éjfél múlt.

Hogyan rajzoljunk semmit?

Valahogy így. Teljes béke és nyugalom az apartmanban, Annácska is elaludt, itt még nem voltam túl életem első peluscseréjén. Ahogy Szlovénia határait átléptük, változott meg a táj is. A tájföldrajz kiélezett, és érzékennyé tett, azóta meghatnak a természeti formák is néha, és emberi vállakat ültettem bele a dombokba. Mélységes nyugalom és csend, mintha az én hátamon is másfél méteres hótakaró volna, és fedne be, elzárva a világtól, hogy végre kipihenjem magam.

Nem akartam semmi extrát, semmi bonyodalmat, csak egyszerű ceruzakoptatást, mert kellett már valami kényszermozgás-vonalhúzogatás. Az egész olyan kedves lett, mint az a zöldteás AriZona üditőital, amit mindig csak bámulunk a boltok polcain, de sosem vesszük meg, egyrészt mert irreálisan többe kerül a többinél, másrészt mert mézes ízesítésű. De attól a színei gyönyörűek. Bécsben ittam gránátalmásat és áfonyásat.

Kívülről chill out gyönyörködés, más egyenlőre nem számít, egyhamar nem fogok hasonlót csinálni. Mézízűvé vált ez is.