Egy kicsi darabka Katácska, némi Mucha átfedéssel. Régebben untig hallgattam, hogy ha sok színt vagy formát pakolok rá a rajzaimra, az giccsé nemesedik, így a rengeteg vád után minimumnak éreztem, hogy megmutatom, milyen az, ha szándékosan hajlik át a dolog valami tündérmesébe. Eleinte féltem, hogy nagyon kiválik majd az eddigi képek közül, de aztán sikerült annyit és olyan módon torzítani rajta, hogy beállhasson a sorba. Kata szemekből és karokból áll, és a bőrének színe egészen felmászott a lap tetejére is. Megint azzal indultak a dolgok, hogy a merev vázlatok kitöltését megunva összekentem festékkel az ujjaimat, aztán azzal a látszólag kész felületeket is. Volt egy hónap, amíg bedöglött a kép, ilyesfajta módon kellett frissítenem.
Ezzel a szétkenődéssel robbantak fel a darabok, és töltötték ki végleg az A2-es lap széleit válva homogén egésszé. A fenti széleken kúszó levekes indák színeiről a társasjátékok sarkai jutottak az eszembe, szinte hangosan veszekednek egymással a köztük lévő pasztell-tengeren átüvöltözve. Szőlőfürt-kar-kompozíció, meg unikornis-tövisek, némi arany-ezüst körömlakkal.
A karján lévő spenótzöld sávból kiinduló és egyre finomodó árnyalatokat imádtam, a halovány mentazöldbe szerelmes lettem, a szemek rajzolása közben pedig megkedveltem a barna és szürke árnyalatú szivárványhártyákat, a középen lévő 3 szemecske triumvirátusát.
