Rozsdából egy kicsi

Az ember azért megy kiállításokra, mert próbálkozik. Ahogyan a kockában lévő lyukakba próbáljuk a megfelelő formát illeszteni, majd belehajítani, úgy préseljük magunkat mi is a peremhez. Már az elején hamar kiderül, hogy jó helyre érkeztünk-e. Nehéz úgy ülni/állni ott, hogy nincs mondanivalód. Ez az elsődleges indikátor alkalmasságodra.

Rozsda Endrét régóta kerülgettem, mindig láttam valahol egy éppen aktuális kiállítását, amire éppen akkor nem tudtam elmenni. Most már csak mi ketten maradtunk, meg a családomtól kapott spontán ötlet, hogy nézzünk el valahová. Rozsda képei pedig pontosan olyanok, mint a lámpámon lógó kristályom, és az abban kaleidoszkópszerűen visszatükröződő könyvespolcom harsogó színű darabkái. Ugyanaz, csak más cafatokra tépve forog körben, ahogyan te is forogsz körbe.

Szeretem, ha egy tárlaton rajzokat is látni, mert az egy csupaszabb műfaj. Az olajfestékekkel vastagon megkent vásznak sokszor olyanok, mint a tökéletesen kisminkelt színészek. Bármit képesek megtévesztően jól eljátszani, és a saját életedről megfeledkezve bámulod csak a mozzanataikat. A ceruza inkább egy váz. Esendőbb, csontjain bukdácsol, és ha nem szereted őt kellőképpen, lehet, hogy rútnak találod majd őszinteségét. Rozsda rajzai is hasonlóképpen mosolyognak szégyenlősen. Tetszett, hogy a könnyedén felvitt és gyermekesnek látszó skiccek a legváratlanabb részeiken kezdenek el őrült részletességgel kibomlani, és feltárják a nagyon finom sraffokat és rovátkákat.

Az álom
(forrás: http://www.rozsda.com/spip.php?article118#3)

Akvárium
(forrás: http://www.varfok-galeria.hu/kiallitasok/varfok-terem-archiv/rozsda-endre:-rozsda-korai-papirmunkai--280)

Miközben a nekem legjobban tetsző festményt nézegettem, a mellettem álló teremőr nénike valami szívgyulladásról mesélt. Megható, amint ámulsz a vonalakon, közben a festmény kivilágítása reflektorszerűen megvilágít téged is, az arcodon lévő összes rángó izmocskáddal együtt, majd hirtelen fülön vág egy olyan szó, hogy "genny". Engem ennél a festménynél ért el ez a megvilágosodás:

Erzsébet sétája
(forrás: http://www.mng.hu/sajtoszoba/rozsda_press)

Töredékek Barnától

"A képzőművésznek naponta meg kell erősíteni magát, lelki traumában él, piszkálgatja az anyagot, nem tudja, hogy hova jusson el, sőt, ha tudja, hogy hova akar eljutni, akkor talán máshova kellene. A zenész kijön az akadémiáról és zenész. Aki képzőművészetet tanul, azoknak legalább a fele nem lesz képzőművész. A tanítványaim közül jó pár ember a szó szoros értelmében mellékpályára került, nem alkotó, s bizonyos vagyok abban, hogy például a mérnök végzettségűek nagyobb százalékban maradnak mérnökök. Megfoghatatlan, kezelhetetlen, bizonytalan ez a művészlét. Tipikusan szerencsétlen pálya. A legjobb példa Van Gogh. Életében egyetlenegy képet sem adott el. Most a képei a legdrágábbak közé tartoznak." (Péli Barna - szobrász, KREA Környezettervező Iskola tanára)

Arra jutottam, hogy semmi közöm a képzőművészethez, és semmi értelmeset nem vagyok képes csinálni. Most pedig, miután ezt leírtam, boldogan nekiállok megalkotni a következő rajzomat mindenfajta elvárás és kötelezettség nélkül. A szabadon végzett tevékenységek halála az, ha meg akarjuk feleltetni őket másoknak.

Péli 2010-2001:

Forrás: http://www.dovin.hu/peli-barna/1441-peli-barna-2010-2001.html