Ásókkal indultunk meg, én személy szerint egy zölddel. Félúton veszekedni kezdtem, odahajítottam egy másfél literes üveget valami mélyebb gödörbe, majd arra ébredtem, hogy orrba vágtam magam. Bután pislogtam a sötét szobában fél hatkor, és egy szemet láttam a sajátométól centiméterekre, mintha egy tükörnek támasztottam volna a homlokom. Az első döbbenetek után minden szépen visszarendeződött a maga megszokott légtéri állapotába.
Pedig ma még csak tanítás sincs, és nyugodtam aludhattam volna. (így egy hete először)
Tegnap is gyanúsan kapirgált a torkom, miközben egy vonalba olvadt a vállam a víztükrön fetrengő fényekkel, és velem együtt haladt hazafelé. A grapefruit hohes C mind a 100% gyümölcstartalmával alázatra kényszerített, mert lehetetlenség kiinni belőle az utolsó cseppeket, így csendesen aszalódtam tovább, növelve cukortartalmam.
Kicsit szédülök, fáj a fejem és torkom, de úgy szombat este óta igazán meg nagyon boldog és szerelmes is vagyok.
“in this concrete jungle we live
our survival is love that we give
now my instinct has got in my way
it’s true what they say
the world is your chance to create”
our survival is love that we give
now my instinct has got in my way
it’s true what they say
the world is your chance to create”
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése