Lisztharmatgomba-pároztatás-naranccsal

A rajz, mint tevékenység sajnos még mindig hátráltatott szerepkörben zajong a háttérben, összebújva-húzódva-magába fordulva… Bár én már tudom, hogy lassan elérkezik az ideje, ő még ezzel nincs tisztában. Néha megmoccan, rám hördül, én pedig odafordulva elábrándozom azon, hogy milyen megtermékenyített gondolatot húzzak elő szervezetéből.

Már van egy képződmény… csak a háttere üres, igaz, csak a lapon, mert én már látom rajta azokat a vonalakat is. A háromfejű-arcú drágaság egy fészektányérban üldögél, körülötte a háttérben pedig narancsszeletekből kinövő végtagok csapkodnak. A narancsok olyasmik lesznek, mint a lisztharmatgombák kleisztotéciumai, a végtagok fogják szimbolizálni a rögzítő hifákat. Lassan bontogatja szirmait a krizantém a háromarcú kreálmányom feje tetején. Puha, rózsaszínes belseje olyasfajtán tárul elő, mint a kinyíló kagyló húsa, lélegzik, táplálkozik. Az arc még kidolgozásra vár, addig is a virág élteti.
 
Annyira csodálatos lesz, és akkora örömmel tölt már el a gondolata is, hogy majd a ceruzám hegyével birizgálhatom ezeket az apró jószágokat, melyeket ráeszkábáltam egy A/2-es papírra… Ahhh…