Oldalak

2012. június 28., csütörtök

Konzervált lamasszu

Ez egy minden utániság állapot, mert már lezárult és meghalt egyszer, amikor felbontottam újra a tetejét, mint egy konzervdoboznak. Sosem tudom előre megmondani, hogy miféle tartósítószert öntöttem képeimre, így számomra random dől el, hogy a mappámat kinyitva mely rajzok indultak már pusztulásnak, és váltak menthetetlenné a vonalai... Az enyészet kontúrjait nincs értelme kitölteni harsány színekkel, mert üvölteni fognak a paradoxon ütközettől.

Több napon át gubbasztottam rabszolgaként a lap felett görnyedve, nem olyan könnyed dolog ez, mint amilyen szellős kékes hirtelenségben bomlik szét az a haj, meg éppen elsuhan a feje fölötti tollas rengeteg. Másodpercek rögzítése 20 órában. Nekipréselem a ceruzát az ujjaimnak, és már érzem, ahogy fáj, amint a jól megszokott mozdulattal a helyére illesztem, és fogni kezd a felületen. Aranyos játék ez, ahogyan kapaszkodok a ceruzába, az pedig a papírba, az egész mindenség realitása, és a gravitáció pedig a lábamba csimpaszkodva hintázik, néha elzsibbasztva a kezem, de olyankor mindig előttem van a földbe érkező szétzúzott koponyám képe, úgyhogy elfelejtem azt, hogy a józan ész lerángatna valami kevésbé megterhelő szürkés közegű emberfolyamba.

Könnyű elveszteni az öntudatod, de még nehezebb megfeledkezni róla olyankor, amikor a sötétség hozzám dörgölőzve szúnyogokkal zabáltatja fel a szervezetem, de a csípések mostanra már csak kisebb domborzatokká deformálódtak enyhén kékes-sárgás színekben játszva. Makacsul törtetek már megint a hidrogénszőke fejemmel, csak mert nem kentem még rá azt a cikláment, de annyira fehér vagyok így a tejfehér abszolút anti-emberi hajammal és amúgy is fehér bőrömmel, hogy imádom azt a megrökönyödést az arcokon. Sziasztok, engem most kiszívott a világ, totális pigmenthiányban lebegek, de már nem sokáig, csak egy picit még élvezkedem azon, hogy mindenki utálja így a hajamat.

Sosem voltam elájulva Mezopotámiától, ezért most rajzoltam egy lamasszut, hogy ne is értsem ezt az egészet.  De ez egy remek alkalom a megbarátkozásra, mára ennyit erről.


2012. június 8., péntek

The last ábrázoló geometria - limited edition

Röpke pillantást vetek ide, bár még a vizsgaidőszak árnyékában hűsölök picit, de már kicsit kellemesebb hely lett a világ, hogy az ábrázoló geometria 2-őt is emlékké avanzsáltam koponyámban. Sosem fogom elfelejteni, hogy mennyi keserűséget tudott ébreszteni bennem ez a tantárgy, de most mégis úgy temetem el, olyan odaadással, mintha akadtak volna boldog pillanatok is kettőnk kapcsolatában. Talán ez valamiféle aprócska flow effektus volt, mert ha éppen ment, belemerültem annyira, hogy komolyan élveztem ahogyan abból a rengeteg vonalból összeáll az egész. A pontot a tantárgy végére most itt a bejegyzés végére teszem az utolsó beadandómat megmutatva a nagyérdeműnek.

Eléggé morcos voltam a reggel, mert álmaimban a geodézia tanárral hadakoztam és vizsgáztam, aztán sértődötten menekültem. Az udvaron elcsípett, és a fejemhez vágta, hogy egy általam kevésbé kedvelt rokonom aggódva itt várt rám, és amúgy se mehetek csak így el, milyen ember vagyok én... Erre kissé baljóslatúan célozgattam arra, hogy ez alapján nem ítélhet meg engem, ha pedig erre az álszent kíváncsiskodásra azt hiszi, hogy törődés rejlik mögötte, nagyot téved. Ha mindenáron bele akarja ütni az orrát, szívesen elmesélem, de azért úgy nagy vonalakban legyen azzal tisztában, hogy ha a tárgyból meg is tudott buktatni, ezen a téren mindenképpen nekem lesz igazam, mert most ő tévedt olyan területre, ahol gyatrának bizonyult tudása.

Geodézia eredmények egyenlőre nincsenek, de egy ilyen álom után nem sok reményt fűzök hozzá... Viszont az érthetőség kedvéért tisztázom, hogy mindig is az a fajta ember voltam, aki iszonyatosan tudta magát szégyellni a tudatlanságáért, és Feldmárt idézve, a szégyen pokoli fenyítőeszköz, tehát már csak a saját lelki békém érdekében is tanulok, mert akárki akárhogy is gondolja manapság az ilyen szellemi értékek nélküli dimenziókban, én úgy vélem, nagyon 'ciki' dolog butának lenni, és megengedni magadnak az üresfejűséget.

Témától eltérve, tegnap este nagyon komikus volt biciklivel a keskeny földúton egy traktor után vánszorogni, mert nem lehetett megelőzni.